Már régen meg akartam írni, de csak most került elő a cetlim. A 10.4-es Ubuntuban jött egy olyan újítás, hogy az ablakkezelő gombok átkerültek a bal oldalra (átméretezés, minimalizálás, bezárás). Nekem személy szerint a sok éves megszokás miatt kimondottan zavaró ez az újítás, úgyhogy visszatettem a gombokat a jobb oldalra.

Az a helyzet, hogy szépen lassan megszűnnek az extra domainek létezni. Legalábbis nem én fogom őket üzemeltetni. A napokban elindult a búcsúmenet, amelynek végére csak az itschykhatschy marad.

Mivel mostanában a kémiát tolom ezerrel, és mert olyan kedvem volt, összedobtam egy olyan periódusos rendszert, ami nekem kézenfekvő, és nagyjából egy lapon megvan minden, amire nagy hirtelen szükségem van.

Az utóbbi másfél hónapban szinte minden nap főztem és/vagy sütöttem valamit. Mostanra jutottam el oda, hogy nem hasra ütés szerűen akarok főzni, hanem recepteket alapul véve dobnék össze valamit. A nagy dilemma az, hogy milyen iskolát kövessek? Jamie vagy Gordon?

Pár hete az eperhez csináltam egy egyszerű vanília sodót. Most jutott időm leírni a receptet. A sodót kehelybe öntöttem, és kihűlés után rászórtam az epret, majd megmosott mentalevéllel díszítettem. A három íz ugyanis nagyon jól harmonizál egymással. Íme a recept...

Jó hír, hogy most elég lesz csak kémiából és angolból vizsgáznom. Az angoltól nem félek, a kémiát meg le kell nyomni. Éljen az elemi hatodik. Most már tényleg megcsinálom.

Ma arra a következtetésre jutottam, hogy összedobok egy kicsi adatbázist, ami az általam főzött-sütött dolgokat fogja tartalmazni. Nem receptek, csak az ételek megnevezése, ilyesmi.

Van az úgy, hogy az ember nézetei időnként változnak, átszabja maga körül a világot. Én is megszabadultam a láthatatlan teherként nyomasztó dolgok egy részétől. Fejben, és úgy egyáltalán.

Amikor feldobtam az Android 2.1-re a Leshak féle rootolt kernelt, akkor még nem gondoltam, hogy vájkálni is fogok a telefon memóriájában. Persze az ember nem bír a vérével. Ennek vannak előnyei, és előnyei.

Ez is csak egy nyúlfarknyi gondolat egy érdekes párhuzamról. Ma ilyen pöttömkörmölős reggelem van. Hallgatva a híreket a magyar szocialisták bűnbe mártózása nem egyedülálló Európában. Magyarország csak majdnem esett szét miatta. Belgium viszont már nem ilyen szerencsés.