Pár hete az eperhez csináltam egy egyszerű vanília sodót. Most jutott időm leírni a receptet. A sodót kehelybe öntöttem, és kihűlés után rászórtam az epret, majd megmosott mentalevéllel díszítettem. A három íz ugyanis nagyon jól harmonizál egymással. Íme a recept...

Jó hír, hogy most elég lesz csak kémiából és angolból vizsgáznom. Az angoltól nem félek, a kémiát meg le kell nyomni. Éljen az elemi hatodik. Most már tényleg megcsinálom.

Ma arra a következtetésre jutottam, hogy összedobok egy kicsi adatbázist, ami az általam főzött-sütött dolgokat fogja tartalmazni. Nem receptek, csak az ételek megnevezése, ilyesmi.

Van az úgy, hogy az ember nézetei időnként változnak, átszabja maga körül a világot. Én is megszabadultam a láthatatlan teherként nyomasztó dolgok egy részétől. Fejben, és úgy egyáltalán.

Amikor feldobtam az Android 2.1-re a Leshak féle rootolt kernelt, akkor még nem gondoltam, hogy vájkálni is fogok a telefon memóriájában. Persze az ember nem bír a vérével. Ennek vannak előnyei, és előnyei.

Ez is csak egy nyúlfarknyi gondolat egy érdekes párhuzamról. Ma ilyen pöttömkörmölős reggelem van. Hallgatva a híreket a magyar szocialisták bűnbe mártózása nem egyedülálló Európában. Magyarország csak majdnem esett szét miatta. Belgium viszont már nem ilyen szerencsés.

...a kommentek száma egy régi bejegyzésnél, amelyet pontosan azért írtam, hogy 220 ilyen idióta komment ne keletkezzék. Persze minden hiába, mert az ár sodor. No comment...

Lassan egy hónapja nem volt bejegyzés, és az elkövetkező hetekben sem lesz rá nagyon időm. Augusztusban elvileg öt vizsgám van, lusta vagyok, itt a nyár (+jó levegő), utazás, offlájnia hívogatón kitárta felém karjait. Naná, hogy nem mondtam nemet.

Egy hét Budapest. Több se kellett nekem, hogy "tollat" ragadjak. Élményfürdő a székes főváros, én mondom. A hely, ahol mindig, és mindenkivel történik valami, csak sokan ezt már észre sem veszik. Szerencsére nem közéjük tartozom, pedig nem vagyok náluk különb, csak kicsit más. Kicsit szerencsésebb.